Fiat126.hu - 2024. Október 9. Szerda, Dénes napja van.
 

Cikkek - Gépkocsivezetés-oktatás Kispolskival



Ahhoz, hogy ezt a témát áttekintsük, egy kicsit vissza kell mennünk az idõben, hogy hogyan is nézett ki Magyarországon a gépkocsi vezetés oktatás.

Anno, az „átkosban”, minden állami tulajdonban volt, így az autósiskolák is. Volt az ATI, az Autóklub, illetve az MHSZ autósiskolája. Állami autókkal, telephellyel, rutinpályával. Az oktató bement a munkahelyére, beült az oktató autóba, dolgozott, visszavitte a telephelyre az autót, és hazament. Semmire semmi gondja nem volt.
Úgy a 70-es évek végén, 80-as évek elején megalakultak a Gépjármûvezetõ-képzõ Munkaközösségek. Ezek úgy mûködtek, (illetve mai napig is mûködnek), mint ma egy gazdasági társaság. Ez volt már a 80-as évek alatt a szocializmusban, egy kis kapitalizmus.
A munkaközösségnek voltak oktató tagjai, akik saját tulajdonú autójukkal oktattak, a tanuló a munkaközösségnek fizette be a tandíjat, és ebbõl kellett a munkaközösségnek gazdálkodni. Ebbõl finanszírozta az iroda fenntartását, az elméleti oktatást, illetve a gyakorlati képzést, az oktatók bérét, és a gépkocsi üzemeltetési díját. Tehát az oktató egy tanórára megkapta a nettó munkabérét, és az egy órára vonatkozó gépkocsi üzemeltetési díjat, költségtérítést. Ebbõl az összegbõl kellett az oktatónak megélni, illetve a gépkocsit az oktatásra biztosítani (üzemben tartani, javíttatni, cserélni új autóra stb.) Az üzemeltetési díj azonos összeg volt minden gépkocsi típusra, tehát egy órára ugyanannyi pénzt kapott az oktató, ha Kis Polskival, illetve ha pl. Zsigulival oktatott.

Itt jutottunk el ahhoz a ponthoz, hogy megértsük, hogy egy oktató miért választotta oktatásra a Kis Polskit.

Úgy volt, még egyszer (ez lényeges!), hogy minden autó típusra ugyanannyi volt az egy órai üzemeltetési díj. Például egy Zsiguli vagy Skoda üzemeltetése és egy Trabant vagy Kis Polski üzemeltetése között, (fogyasztás, javíttatás, amortizáció) jelentõs különbség volt.
Tehát, vagy azt választotta az ember, hogy kényelmesebben dolgozik, meleg van az autóban télen, nem ráz az autó 12 órán keresztül, (nem mondjuk meg, hogy „fej vagy írás”, ha rámegyünk egy „két forintosra”), vagy, hogy kényelmetlenebbül dolgozik, és akkor több pénzt tud megspórolni az üzemeltetési költségbõl. Így az olcsóbb munkaeszköz a Trabant, illetve a Kis Polski volt, a drágább, de kényelmesebb a Zsiguli illetve a Skoda, vagy esetleg a Wartburg. Több típus annak idején nem nagyon volt elérhetõ,(na még a Dáchia, de sok mûszaki probléma volt vele).


Leggazdaságosabban oktatni, Skodával lehetett, ha kényelmesen akartunk (meleg van benne télen, nem ráz stb.), vagy Kis Polskival volt érdemes. Ennek a két típusnak volt a legkevesebb a fenntartási költsége.
Még felmerült a Trabant, ez volt a legolcsóbb autó, meg lehetett bütykölni, jó is volt, oktatásra is, de télen borzasztó hideg volt. Rutinozás alatt semmi fûtés, a hátsó ablakon addig lehetett télen kilátni, amíg belülrõl fújtuk jégoldóval, ha lecsorgott újabb fújás, stb. Ehhez képest a Kis Polski fûtése csodálatos, két óra elteltével még a kabátot is le lehetett venni, illetve késõbbiekben a hátsó ablak fûtés, illetve a generátor, sok mindent megoldott.

Tehát ezeket az érveket mérlegelte az ember, és jutott el odáig, hogy a Kis Polskit választja munkaeszközéül.

Új autót alapul véve nagyon jó kis oktató autó volt. Egy évig garancia volt az autón (a km óra számlálót kikötöttük, mert egy év, vagy 10.000 km volt a garancia), tehát a javíttatási költség nulla Ft. egy évig. Utána szinte mindent magunk meg tudtunk csinálni rajta. Illetve nem is kellet sokat csinálni, a gyújtás állításra érzékeny volt, ebben a mûfajban kuplung csere (mindenestül, tárcsa, szerkezet, kinyomó csapágy), vezérmûlánc csere, fékpofa csere. Mást 3-4 év alatt nem is kellett az autón javítani.
Hogy az oktatás gazdaságos legyen, kellett egy új Kis Polski, illetve egy új autó befizetés, (mely az új autó árának a fele volt, 80-as években a Kis Polski kb. 70.000-90.000 Ft. volt) ennyi volt a tõke befektetés Annak idején a Kis Polskival ki lehetett úgy gazdálkodni (a benzin viszonylag sokáig a 80-as években 20 Ft., egy „B” kategóriás tandíj 4.400 Ft. volt), hogy két-három év alatt kitermelte az autó az árát. Utána az ember átvette az új autót, és rögtön a régi árából befizette a következõ autót. (A Merkurnál annak idején egy új autóra kb. 2-3-4 évet kellett várni.) Így kitermelte az autó magát. Öreg autóval nem volt érdemes dolgozni, mert akkor a javíttatás felemésztett mindent, új autóra spórolni nem lehetett, feneketlen kút volt.
Ezt nagyobb autóval megcsinálni nehezebb lett volna, mivel egy Zsiguli esetében az arányok egész mások voltak, ugyanakkora üzemeltetési díj mellet.
Így sikerült négy Kis Polskit elkoptatnom, egy szemetes sárgát, egy csokoládé barnát, egy türkisz kéket, és egy oliva zöldet, 1985-1992-ig. Ez a legutóbbi autó maradt meg.

A 80-as években sok tanuló szerette a Kis Polskit, (akkoriban oktattuk a feleségeket, a férjeknek már meg volt a jogsi az elsõ autóhoz, jöttek a feleségek). Hölgyek kedvelték a Kis Polskit, kicsi, könnyû kezelni, rutinozás, parkolás sokkal egyszerûbb volt vele manõverezni, mint egy Zsigulival, vagy Skodával. Ugyanarra a helyre kellett beállni vele, mint egy nagyobb autóval.
De volt például egy kedves ismerõs tanulóm, aki 2 m és egy-két centi magas volt, de hõsiesen behajtogatta magát a kis autóba. Ülés teljesen hátratolva (szinte a hátsó ülésen ült), ekkor a váltókar a térde alatt volt. Váltásnál úgy emelte fel a lábát, és kotort a térde alatt, és váltott.
Akkoriban a vizsgán csak a vizsgabiztos ment el a vizsgázóval általában, így ez nem volt probléma a kis autók esetén sem. De volt olyan eset is, mikor a 120 kg-os vizsgabiztos beült keresztbe hátra a Kis Polskiba, elõre az oktató, és így folyt a vizsga. A vizsgázó tõle hátrafele szinte semmit sem látott, de mûködött a dolog, és levizsgázott.

Így a Kis Polski közkedvelt tanulóautó volt, sokan tanultak meg ezen a típuson vezetni.

A rendszerváltás után 1993 január 1-tõl, jött egy rendelet, hogy csak ötszemélyes, négyajtós autóval lehetett a továbbiakban oktatni. Ezzel lezárult a Kis Polskival (Trabanttal) történõ oktatás. Így ez már csak egy történelem, ami szép, közkedvelt, és jó volt.

Én ekkor hagytam abba a gépkocsi vezetés oktatást, viszont a kis autó (a pótpedál, és az oktató tábla) megmaradt, a (Galériában megnézheted). Gyermekeink megtanultak vezetni rajta. Most pedig már nosztalgia autó, ügyességi versenyen jobbról is vezethetõ. Lehet, hogy jobbról jobban megy? Vagy aki nem tudja az oktatja?! Nem tudjuk, de a kis autó maradt, szívünkhöz nõtt, és marad!

Aki pedig Kis Polskin megtanult vezetni, az biztos, hogy bármilyen nagy autót is el tud vinni, és tudja, hogy milyen autóban ül, mire képes, és mire nem,
Õ, és az autó.



Szinnyei Zsolt (azoktató), 2007.

Fórum

Partnereink



 

Képek